1. Fejezet

HIDEG. ÉRZELMETLEN. VÉRFAGYASZTÓ. E szavak elhangzása után még benned is meghűl a vér, nekem ezt mindennap át kell élnem. Ezzel a három szóval tudnám jellemezni az eddigi életemet. Azt a sok borzalmat, amit már kisgyermek koromtól át kellet élnem. Meg kellett tapasztalnom mit is jelent az ha nincs szíved. Az enyém pillanatnyilag le van fagyasztva, egy jó hosszú időre és iszonyatosan nehéz úgy tartani mert vagy felolvad vagy elveszítem, úgyhogy meg acéloztam magamat. Vérfarkasokat ölni nem könnyű ”munka”, rohadt nehéz az egész! Először megtörténik a gyilkosság, utána jön a hosszas kivizsgálás arról, hogy ki is tette miért stb…, lefigyelni a gyilkost, és akkor jön csak az igazi móka, el kapni az elkövetőt. Hogy miért is csinálom végig ezt a végtelenül hosszadalmas procedúrát? Mert segíteni akarok, néha ez nagyon kevés, de ha sok időt eltöltesz ebben az úgymond ”szakmában” rá jössz, hogy hány ártatlan életet tudsz megmenteni. Nekem erre elég korán kellett rá eszmélnem… de azt a napot, emlékképet soha nem fogom elfelejteni. Azóta rémálmaim vannak.                                                                                                 
Ez lennék én, Roselyn Alexandria Silver, idegeneknek csak egy a jó tanuló a stréberek közül. Sokan azt gondolják, hogy engem semmi sem érdekel az életben, de hatalmasat tévednek. Nekem igenis rengeteg érdeklődési köröm van, csak senki nem veszi a bátorságot, hogy megkérdezze tőlem, mintha valamiféle hegylakó lennék, vagy mit tudom én!                                                                                                                         
Nincsenek nagyon barátaim, nincs is nagyon szükségem rájuk, bár azért néha jó lenne valakinek elmondani az érzéseimet, ha valaki meghallgatna.                                        
A szüleimet nem ismerem, soha nem is fogok találkozni velük. Halottak, eltűntek egy kicsi nyom nélkül amin elindulhatnék. Nem tudom mi történt, hogy történt vagy, hogy miért. Csak azt tudom, hogy nincsenek itt és azt, hogy itt hagytak a vadászokkal, egy akkora titokkal a vállamon, hogy ha ki tudódna, nem kegyelmeznének nekem. Nem maradhatnék. Nem segíthetnék. Nem élhetnék. Ha tudnák, hogy én is egy vagyok közülük.

Prológus

A mi világunkban az alphák a legerősebbek, a legszörnyűbbek az összes fajta vérfarkas közül és a legkegyetlenebbek is. Mindenkinek hallgatni kell rájuk, teljesíteni a parancsaikat bármilyen rosszak is azok. Itt valamennyiünknek van rangja, és azoknak, akiknek van, uralkodhatnak a többieken, amit rendesen is ki is használnak. Már csak az a kérdés ki tartja kordában őket, és titkukat, ami ha kitudódna, sok ember halálát okozná. Ki fékezi meg őket? Ki védi meg az ártatlanokat?

Ha egyszer valaki megkérdezné tőlem, hogy akartam-e valaha így élni, a válaszom nem lenne. Vadásznak születtem, csak ebben vagyok kiemelkedően jó, erre neveltek, ebben a környezetben nőttem föl, csak ezt ismerem.                   

De soha nem késő változni, nem igaz? Még nem késő megállni….

Még…..